Jogszabály - 2013. évi V. tv. 6:120. § [Fedezetelvonó szerződés]

"(1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
(2) Ha valaki a fedezetelvonó szerződést hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik, továbbá ha jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
(3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles.
(4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen átruházta vagy attól rosszhiszeműen elesett, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni köteles.
(5) A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél jelentkezik."

Kommentár

Fedezetelvonó szerződés / actio Pauliana / a korábbi Ptk-hoz hasonlóan relatív hatálytalanságot okoz. Szükséges kiemelni, hogy a fedezetelvonás nem azonos a fedezet elvonására irányuló színlelt szerződéssel. A színlelt szerződés alapján a jogügylet a szerződésben foglaltak szerint nem megy teljesedésbe, a felek csupán színlelik a jogügyletet. Az ilyen, tehát színlelt szerződés semmis, arra bárki hivatkozhat. Ezzel szemben a fedezetelvonó szerződéseknél a jogügylet végbemegy a szerződésben foglaltak szerint, csupán a szándék rosszhiszemű: arra irányul, hogy az adós a hitelező elől elvonja a kielégítés alapját jelentő vagyont / legtöbbször ingatant /. A fedezetlvonó szerződés megállapításához természetesen az alább tárgyalt egyéb feltételek is szükségesek. A fedezet elvonására irányuló színlelt szerződéssel szemben a fedezetelvonó szerződés "csupán" relatív hatálytalanság szankcióját vonja maga után, azaz hatálytalanságára csak az hivatkozhat, akivel szemben a vagyont elvonták a szerződő felek, vagy egyoldalú jogügylet esetében a jognyilatkozatot tevő személy.

Az "igény" kielégítési alapjának elvonásáról akkor beszélhetünk, ha a fedezetelvonó szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény - amennyiben a kötelezettnem egyéb, a teljesítéshez megfelelő vagyona nincs - nem hajtható be az adóson. Ebből következik az a feltétel is, miszerint a követelésnek az igény állapotában kell lennie a szerződés megkötésekor, azaz bírósági úton kikényszeríthetnek kell lennie.

Vonatkozó gyakorlat: BDT2002. 555.: Akkor lehet egy szerződés fedezetelvonó jellegét, relatív hatálytalanságát megállapítani, ha a szerződés megkötésekor harmadik személynek (a hitelezőnek) a kötelezettel szemben olyan konkrétan meglévő követelése áll fenn, amely a fedezetelvonó szerződés következtében egészben vagy részben behajthatatlanná válik. Ha a kötelezett felelős a teljesítés lehetetlenné válásáért, vagyis ha a teljesítés neki felróható okból vált lehetetlenné, a kártérítési felelőssége nem a kártérítés általános szabálya, hanem a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján áll fenn.

Amennyiben a kötelezettnek van elegendő vagyona a követelés kielégítésére, a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására nincs lehetőség.

Fedezetlvonás különösen az alábbi jogügyletekkel történhet:

• dolog tulajdonjogának, vagyoni értékű jognak, követelésnek a visszterhes vagy akár ingyenes átruházásával
• ezek elzálogosításával, megterhelésével.

Érvénytelen szerződés esetén fedezetelvonásról sem beszélhetünk /ld. fentebb kifejtettek a fedezetelvonásra irányuló színlelt szerződésről, amely semmis, azaz ipso iure érvénytelen/. Elhatárolás bírói gyakorlatához ad segítséget a BDT2007.1705., EBH2002. 742., BH2001.62.

A relatív hatálytalanság megállapításának további feltételei, hogy

• a jogügylet ingyenes legyen, vagy
• a szerző fél rosszhiszemű legyen.

Azaz: lehetséges, hogy a szerződés fedezetelvonó, de abból még egy következő lépcső vezet a relatív hatálytalanság megállapításához. A kötelezett a vagyont elidegeníti, és ezzel az adós már fennálló igényének kielégítési alapját elvonja, a szerződés tehát fedezetelvonó. Ahhoz, hogy a szerződés relatív hatálytalansága is megállapítható legyen / tehát a szerző fél köteles legyen tűrni a hitelezői igény kielégítését / szükséges további feltétel a jogügylet ingyenessége / ebben az esetben a szerző fél jogainak védelme elé helyezi a jogalkotó a hitelező jogos érdekét / vagy a szerző fél rosszhiszeműsége. Amennyiben a szerző fél jóhiszemű volt és visszterhes volt a szerzése, az ő szerzett jogának védelme megelőzi a hitelezői érdeket, és a hatálytalanság megállaptására még a hitelező felé irányuló relatív viszonyban sincs lehetőség.

A szerző fél rosszhiszeműségét alapozza meg, ha fizet ugyan vételárat, de tudja, vagy gondos körültekintés mellett a körülményekből tudnia kellene, hogy a vagyonátruházás valamely követelés fedezetének elvonására irányul. Nem beszélhetünk azonban fedezetelvonásról, ha a vagyontárgy nem biztosít fedezetet, például beszámítás esetében.

Ingyenességet az "új" Ptk. alapján is vélelmezni kell ha a kötelezett hozzátartozójával vagy vezet tisztségviselőjével köt vagyonátruházási szerződést, vagy javukra tesz egyoldalú jognyilatozatot.

Továbbra is irányadónak tekinthetők az 1/2011. Pk. véleményben foglaltak:

"1. A Ptk. 203. § (1) bekezdésének törvényi rendelkezése a fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához vezethet.

2. A harmadik személy (a továbbiakban: jogosult) kielégítési alapjának elvonása jellemzően a kötelezett vagyonába tartozó dolog tulajdonjogának átruházásával valósul meg, de megvalósulhat a kötelezettet illető követelés, illetve forgalomképes vagyoni értékű jog átruházásával is. Ugyanígy megállapítható az ügylet (a továbbiakban: szerződés) fedezetelvonó jellege, ha a kötelezett tulajdonában álló vagyontárgyat a fedezetelvonás szándékával megterhelik.

3. A szerződés fedezetelvonó jellegének és ebből következően a relatív hatálytalanság megállapításának feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni. A kötelezettől jogot szerző személlyel (a továbbiakban: szerző féllel) szemben történő perindításkor már az is feltétel, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése az igény állapotába kerüljön, azaz bírósági úton kikényszeríthető legyen. A fél a hatálytalanságból eredő jogkövetkezmények alkalmazását akkor is kérheti, ha igényét a kötelezettel szemben bírósági úton még nem érvényesítette.

4. A kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni. A fedezetelvonás megállapíthatóságának előfeltétele annak vizsgálata is, hogy a kötelezett egyéb vagyona fedezetet nyújt-e a jogosult követelésére.

5. A szerződés fedezetelvonó jellege megállapításához nem elegendő, ha a szerződés a jogosult igényének kielégítési alapját részben, vagy egészben elvonja, hanem az is törvényi feltétel, hogy a szerződéskötés során a kötelezettel szerződő szerző fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A szerződés ingyenességének ténye - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - tehát önmagában alapul szolgál a fedezetelvonó jelleg, és ebből következően a szerződés relatív hatálytalanságának megállapításához; a szerző fél jó-, vagy rosszhiszeműségének ilyen esetben nincs jelentősége.

A kötelezettnek egyenértékű szolgáltatást nyújtó, tehát visszterhesen szerző fél által nyújtott szolgáltatás a kötelezett vagyonába kerül, ezáltal a jogosulttal szembeni fedezetelvonás formálisan nem valósul meg. Az ellenérték fejében szerző fél esetében a szerződés fedezetelvonó jellege mégis megállapítható, ha a szerző fél rosszhiszemű volt. Rosszhiszemű a szerző fél általában akkor, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják, vagyis a szerződés teljesítése következtében a követelés behajthatatlanná válik.

6. A perben érvényesített igény értékét pénzben kell meghatározni. A jogosult igénye nem irányulhat a kötelezett és a szerző fél közötti szerződésben kikötött szolgáltatás visszaadására, hanem csak a követelése kielégítésére, annak fedezete megteremtésére. A szerződés jogosulttal szemben való hatálytalanságának megállapítása nem vezethet oda, hogy a szerző fél és a kötelezett közötti jogviszonyban a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítására kerüljön sor. A jogosult megalapozott kereseti kérelme alapján a szerző fél tűrni köteles, hogy a jogosult az igényét a szerződéssel átruházott vagyontárgyból kielégíthesse.

7. A fedezetelvonás megállapítása iránti perben a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben előterjesztett kereset marasztalási kereset, amelynek eredményessége esetén a szerző felet a jogosult igényének a megszerzett vagyontárgyból való kielégítésének tűrésére kötelezi a bíróság. A szerző fél marasztalásának előfeltétele a jogosult kötelezettel szembeni igénye fennálltának és összegszerűségének bizonyítottsága. Az ítéletben a felperesi igényt összegszerűen meg kell jelölni.

A szükségképpen perben álló kötelezettel szemben a jogosult főszabályként a relatív hatálytalanság megállapítása iránti keresetet terjeszt elő. A követelés teljesítése iránti keresetet a jogosultnak akkor kell előterjesztenie, ha még nem született a kötelezettet marasztaló jogerős ítélet vagy más végrehajtható okirat és a perben a kötelezett a jogosult követelését vitatja.

8. A szerző fél a megszerzett vagyontárggyal köteles helytállni, jogában áll azonban a követelés megfizetésével mentesíteni a vagyontárgyat. Ha a szerző fél már nem rendelkezik a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárggyal, mert attól elesett vagy azt átruházta, a jogosulttal szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig köteles helytállni. E helytállási kötelezettség alól a Ptk. csak egyetlen kivételt állapít meg.

A Ptk. 203. § (3) bekezdése szerint az a fél, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, a harmadik személy irányában nem felel. Ha a felróhatóság megállapítható, az ingyenesen szerző fél helytállási kötelezettsége is fennáll. Az ingyenesen szerző fél nem mentesül a helyállási kötelezettség alól, ha a megszerzett vagyontárgyat átruházza.

A visszterhesen szerző felet a Ptk. a rosszhiszeműségen alapuló helytállási kötelezettsége alól nem mentesíti sem arra tekintettel, hogy a vagyontárgytól elesett, sem pedig azért mert azt már más személyre átruházta.

Ha a szerző fél a vagyontárggyal már nem rendelkezik, a vagyontárgynak az igényérvényesítés időpontjában fennálló értékével tartozik helytállni a jogosult követeléséért.

9. A Ptk. 203. § (1) bekezdésére alapított igény a közvetlen szerző féltől szerző további személyekkel szemben is érvényesíthető. Ilyen esetben a szerződések mindegyikénél külön-külön vizsgálni kell, hogy fennállnak-e a Ptk. 203. §-ában foglalt feltételek. A fedezetelvonó szerződéssel szerzőknek a megszerzett vagyontárgy értékéig terjedő, illetve a vagyontárggyal fennálló helytállási kötelezettsége a jogosulttal szemben egyetemleges.

10. A jogosultak a keresetüket gyakran kizárólag a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés érvénytelenségére alapítják, az érvénytelenségi ok ténybeli alapját azonban a fedezetelvonás tényében jelölik meg A fedezetelvonás tényére alapítottan a mások által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása nem kérhető.

Ha a jogosult a keresetében az érvénytelenség mellett a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés fedezetelvonó jellegére is hivatkozik, de az érvénytelenségi ok ténybeli alapját a fedezetelvonásban jelöli meg, a bíróság az érvénytelenségi kereset érdemi elutasítása mellett a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozó kereseti kérelem tárgyában folytatja le a pert.

Természetesen a jogosult más ténybeli alapon álló érvénytelenségi okra alapítottan előterjeszthet érvénytelenségi keresetet a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelemmel együtt is. A jogosultnak, mint a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személynek az érvénytelenségi kereset előterjeszthetősége körében - a 2/2010. (VI.28.) PK. véleményben foglaltak szerint - a jogi érdekét igazolnia kell. Ebben az esetben a bíróság először a szerződés érvényességének kérdését vizsgálja, mivel a Ptk. 203. §-ában foglaltak csak érvényes szerződés esetében alkalmazhatók.

11. A Ptk. 203. §-ára alapított per folyamatban léte alatt a kötelezett (adós) ellen meginduló felszámolás önmagában a per folytatásának nem akadálya. Ha azonban a hitelező az adóssal szembeni pénzkövetelését nem jelenti be a felszámolónak a kötelezett (adós) felszámolási eljárásában, az arra nyitvaálló jogvesztő határidőn belül, akkor alanyi joga elenyészik. Ez azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a Ptk. 203. §-ára alapított igénye is alapját veszti, amely a kereset elutasítását vonja maga után.

Amennyiben a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai alapján az arra jogosult pert indít (érvénytelenségi per) a szerző félhez került vagyontárgynak a kötelezett (adós) vagyonába történő visszakerülése érdekében, a Ptk. 203. §-a alapján folyó per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján indokolt felfüggeszteni az érvénytelenségi per jogerős befejezéséig.

12. A Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv. 40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg.

Az egy éves jogvesztő megtámadási határidő eredménytelen eltelte azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a hitelező a fedezetelvonó jogügyletet az érvénytelenség jogkövetkezményével többé nem támadhatja meg, a jogügylet tárgyát képező vagyon nem kerülhet vissza a kötelezett (adós) felszámolás hatálya alá eső vagyonába. Nem akadálya azonban annak, hogy az arra jogosult hitelező a Ptk. 203. §-a alapján pert indítson.

A Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező a kötelezett (adós) elleni felszámolás megindulása után is indíthat a Ptk. 203. §-ára alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak."

A gyakorlatban előfordul, hogy az elvont vagyontárgy a per megindításáig többször gazdát cserél. Az "új" Ptk. ezért bevezette azon új rendelkezést, mely szerint a fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozat tevő személynél jelentezik.